Fontos majdnem, hogy történelmi pillanat volt Ipartestületünk életében 1999
február 10. Ismét birtokba vehettük a régi Wesselényi utcai székházunk egy részét.
1903. február 8-án tartotta a Budapesti Szobafestő, Címfestő, Mázoló, Aranyozó és
Fényező Ipartestület XVIII. Évi rendes közgyűlését, amelyen Hódi Gyula jegyző
bejelentette, hogy megvételre ajánlották a Wesselényi u. 73. alatti házat 36.000
Korona értékben. Az ingatlant egyébként 20. 000 Korona jelzálog terhelte, de ezt
50 év alatt kell törleszteni, tehát csupán 16. 000 Korona készpénz szükséges a
megvételhez. Az elöljáróság kedvezőnek találta az ajánlatot. Az Ipartestület
rokkant pénztára 8. 000 Korona kölcsönt szavazott meg a székház megvételére,
a vételár többi rézét az ipartestület pénztárából fizették ki. A későbbi tárgyalások
során még 2.000 Korona engedmény sikerült elérni úgy, hogy az adásvételi
szerződést 1903, Március 26-án aláírták, s a házat 1903. május 1-én birtokba is
vették.
A házban egész nyáron dolgoztak az iparosok, hogy ősszel megújult formában az
ipartestületi apparátus ide költözhessen a régi Akácfa u-i helyiségéből. Az új
székház avató ünnepségére 1903 október 18.-án vasárnap délelőtt 9 órakor került
sor, melyre minden ipartestületi tagot meghívtak. Az ünnepi avató ünnepségre
feldíszítették a székházat. Zimmermann Bernát elnök üdvözölte a megjelenteket,
majd elénekelték a Himnuszt. Auer Soma a házbizottság nevében egy arany kulcsot
adott át a testület elnökének, jelképezve, hogy az iparosok végre otthonra leltek.
Részlet az akkori jegyzőkönyvből:
„Az elnök meghatódottan vette át az aranykulcsot, mint a ház szimbólumát.
Meghatottságát azzal indokolta, hogy e percben hosszú évek óta táplált reményeit
látja megvalósulni. Mióta az ipartestület élén áll, mindenkor az volt a legfőbb
óhaja, hogy a testület minden tagja, részese legyen a testület hajlékának. E ház
által vélte elérni másik célját is, hogy az összes tagnak otthont nyújtó fedél alatt a
testvériség és egyetértés áldásos munkája folytán kivétel nélkül érezni fogják, hogy
a közös küzdelem végső célja a kartársak boldogulása. Végezetül az elnök Isten
áldását kérve a hazára, a testületi házra, ígéretet tett, hogy az elnöki működése
során gondozni és megőrizni fogja. A székházavató díszközgyűlés végén a
jelenlévők elénekelték a Himnuszt, és ezt követően megtekintették a ház
helységeit.”
Ugorjunk ez kicsit az időben. 1931. május 15-én a Debreceni Ipartestület május.
25-re országos ipartestületi gyűlést hívott egybe. Ezen Lovász Gyula az országos
kongresszus alelnöke a Budapesti Ipartestület elnöke határozati javaslatot nyújtott
be, amelyben az országos szövetség megalakulását sürgette, egyben felajánlotta,
hogy az előkészületi munkákat a budapesti szövetség apparátusa elvégzi. A
kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Az elkövetkező hetek lázas
szervezőmunkával teltek el. A területi ipartestületek gyűlésein a budapesti elöljárók
ismertették az országos szövetség megalakulásának szükségességét, működési elveit.
Ilyen gyűlés volt például Szegeden Győrött, Miskolcon, Pécsett,
Debrecenben és Szombathelyen. Ezeken a gyűléseken természetesen nem csak az
adott város, hanem annak környékén lévő kisebb települések iparosai is részt
vettek. A hazai iparosság 27 vidéki város kb. 1200 festő iparosának 63 küldötte s a
főváros ugyanennyi küldötte részvételével 1931 május 16-án még egy utolsó
küldött gyűlést tartottak Budapesten, ahol a jelölőbizottság javaslata alapján
egyeztették a leendő országos szervezet elöljáróinak bizottságainak névsorát, s
javaslatot fogadtak el a tagdíj nagyságára vonatkozóan.
Az országos szövetség alakuló gyűlése 1931. május 17-én de. volt a székház
nagytermében. A díszvendégek sorában számos osztrák és német társszövetség
magas szinten képviseltette magát. Az országos gyűlés elfogadta az
alapszabályzatot, megválasztotta elnökét, alelnökeit, nagyválasztmányát. Az
országos szövetség és a budapesti szövetség elnöke Lovász Gyula lett. A budapesti
szövetség természetesnek tartotta, hogy a Wesselényi utcai székházat ezen túl az
Országos Szobafestő, Címfestő, Mázoló, Aranyozó és Fényező Ipartestület
központja legyen itt otthont, találjanak a vidéki iparos kollégák is.
A krónikás ezen kis kitérőt – amelynek látszólag semmi köze a székházunk
történetéhez – azért tartja indokoltnak leírni, mert a néhai budapesti ipartestület
ettől a pillanattól kezdve, lényegében országos szervezettként, pontosabban annak
központjaként működött.
gas szinten képviseltette magát az Osztrák és a Német Ipartestület.
Az új székház önkéntes hozzájárulások nélkül nem készülhetett volna el.
Álljon itt az utókor hálájának kifejezése képen azok neve, akik önzetlenül
segítették a szobafestők otthonának felépítést:
Krayer E. És Tsa cég
Felake Rt, Smelteink Kohászati Fémművekl Horganyfehérgyára
Fémkereskedés Rt
Orion Horgany Fehér és Míniumgyára
Lucz és tsa Festék és Lakkgyár, Kurzweil Sándor festékgyáros és veje.
Kellner Artúr
Izsák József Festék Nagykereskedelmi Rt.
Dán Adrián Festék és Lakk Nagykereskedő
Flügger Reichold Boecking győri Lakkgyáros
Berky Dezső gyári festék nagykereskedő
Líbermann József
Weiss Emil
Heves Győző festékkereskedő
Kohn Gyula ecsetgyáros. A szobafestők és aranyozók közül: A debreceni festőszakosztály:
Ez utóbbi felsorolás 121 szobafestő- mázoló, aranyozó szakmunkást, mestert és
céget jelent!
Geiger Adolf
Handl Dezső
Auspitz Jakab
Bábel József
Bodogh Géza
Balczó Sándor
Bezsédes Ottó
Bartha Samu
Ceisel és Elishe
Czibere István
Diera Ignác
Erdős Lajos
Fischer Ernő
Dr. Fejes Ferenc
Fischer és Hartmann
Faragó Lipót
Garai Nándor
Grűnwald és Várhelyi
Garai Ferenc
Guth Pál
Grüön Lajos
Grünwald Béla
Hercz és Grünwald
Hauser József
Jeney Zoltán
Jóföldi Tibor
Kovács Ferenc
Knopp Miksa
Kőszegi és Sohár
Kramer Adolf
Karikás Mór
Kaszás Márton
Kollár József
Körmendi József
Kiszely Géza
Leisen Adolf
Ludvig János
Marer Henrik
Margitta Ignác
Mátsássy Rezső
Molnár István
Némedy Varga Jakab
Németh Imre
Ónódi György
Pálinkás András
ifj. Predmerszky Béla
Pollák Samu
Putovics László
Rácz Márton
Riczek Lőrinc
Richter István
Strenger Rezső
Steiner Gusztáv
Steiner és Szinper
Stausz Henrik
Schuller József
Simon Miksa
Simon Vilmos
Tencer Ernő
Zuzán Béla
Steinhausel és Köbel
Hoffmann Ferenc
Garai Nándor
Thén József
id. Vohlmuth Gusztáv
Szuborta István
Polgár Adolf
Dexlert Dezső
Udvary Kristóf
Fischer és Tsa
Wollauschek György
Bokor LászlóMeg kell említenünk Lack János műépítészt, aki a klasszicista stílusú homlokzatot
tervezte. A belső tervek csodálatos fal díszítését Lovász Gyulával alkotta meg
közösen. Az épület homlokzatának díszítőfestő tervét és a lépcsőház Szt. Lukács
üvegképének terveit Remsey Elemér készítette. A díszterem olasz reneszánsz
díszítését Zsille Kálmán készítette, és egyes részeit személyesen Ő is festette.
A ma is élő 87 éves Takács Feri bácsi még tanonc korában szintén dolgozott a
díszterem festésén. Az ajtók élethű erezését Grűn Lajos és Takács Ferenc
készítette. Az aranyozáshoz szükséges arany lapokat Stuckenbrock József berlini
cége ajándékozta az ipartestületnek. Egyébként a korabeli feljegyzések külön
megemlítik ipartestületi lap elődünk a Magyar Festő Ipar munkásságát. A lap
rendszeresen írt a székházépítés szükségességéről, sok támogatót szerzett az
ügynek és a kivitelezésben is komoly szervezőmunkát végzett akkori szerkesztője
Kulinyi Ferenc.
A székházat az ismert politikai események közepette 1948-ban államosították, az
Ipartestületet feloszlatták. Több mint 50 évet kellett várni arra, hogy a jogszabály
adta lehetőséggel élve visszaszolgáltassák jogos tulajdonunkat. Igaz csak a ház felét
ítélték meg az ipartestületnek, de ez is több mint a semmi. A két tulajdons jelenleg a Szobafető- Mázoló- Tapétázó Országos Ipartestület 50%, és az Ipartestületek Budapesti Szövetsége 50% tulajdonjoggal.
Az akkori építők,
ipartestületi tagok közül sajnos már csak néhányan lehetnek közöttünk.
Hát ennyit a székházunkról, amelyet elődeink vásároltak és építettek át, bizony sok
ma már nem élő ipartestületi tag pénze, kétkezi munkája van a téglákban, a falakon
az épület minden egyes négyzet centiméterén. A jelenlegi tagok az elődeink példája
alapján tartják karban az épületet, az Ipartestületek Budapesti szövetségével karöltve